Miclon Morgurin

P.sz. 3690-es esztendőben születtem, valahol Hergolban. Uwel tercében, a bosszú hónapjainak, csontok havának 4. napján. Nem volt családom, csak szülőanyám, de Ő is hamar eltaszított magától. Senki gyermeke voltam. Jobban belegondolva csoda, hogy megmaradtam. Öt éves koromban kerültem az utcára és évekig csak tengődtem. Ételt, ruhát loptam, hogy ne haljak éhen és az esti mínuszok se betegítsenek meg. Ekkoriban kezdtem rádöbbenni, hogy más vagyok, mint a többi gyerek és nem, csak mert nekik volt családjuk. Az ételen és italon kívül, egyre jobban éheztem a vérre. A finom, meleg, lágyan csábító, vörös vérre. Akkor kezdtem megérteni, hogy tán ez lehetett az oka, hogy mindenki szörnyetegként bánt velem, tán az anyám is ezért dobott el magától. Nem mondom, hogy jó gyerek voltam, de hát mitől is lettem volna az, senki sem nevelt.

Hét éves voltam, amikor egy fura vénember tévedett a környékünkre. Bár később kiderült, hogy nem a véletlen sodorta arra, Engem keresett. Valamiért nem szaladtam el, mint ahogy szoktam, amikor idegenek jönnek felém, valamiért megbabonázott a jelenléte. Szimpátiát éreztem irányába és a tekintete is másvolt. Nem úgy nézett rám, mint a többiek, mikor szörnyet látnak, inkább, mint rokonlélek, ezt már az első pillantással éreztem, Ő olyan, mint Én vagyok. A kezét nyújtotta és Én megfogtam, majd szó nélkül elsétáltunk.

P.sz. 3705 Uwel tercének, bosszú hónapjainak, csontok havának 4. napja. Ma van a 15. születésnapom és ma 8 éve, hogy nevelőapám, magához fogadott, és nem csak mint fiát, hanem mint tanítványát is. Ez idő alatt nagyon sokat tanultam tőle magamról, hogy mi is vagyok Én pontosan. Egy wier nevű faj tagja vagyok, különleges és legyek büszke származásomra. Megtanultam elfojtani vér iránti mohó szomjamat, hogy táplálkozás közben még véletlenül se öljem meg áldozatom. Kiderült az is, hogy nevelőapám egy Hergoli villámmester, egy nyugdíjas oktató, egy ex-kalandozó. Megtanított használni különleges képességeimet és kitanított a villámmesteri mágiára. Boldog volt, hogy nem csak tudását és tapasztalataid, de nevét is továbbadhatta. A nevem, mesterem után, Miracor Morgurin lett. Nevelőapám már sok-sok száz éve él Yneven és látott már sok-sok csodát és szörnyűséget is. Nem egyszer törtek az életére fejvadászok vagy zsoldosok. Természetesen nem volt esélyük a győzelemre, de mások nem voltak ilyen szerencsések. Három családot is elvesztett hosszú életében és már belefáradt a szenvedésbe. Már régóta nem iszik semmilyen vért és lassan távozni készül. Megígértette velem, hogy mindent megteszek, hogy hosszú és eredményes életem lesz, mint neki és nem hozok szégyent tanításaira és fajomra, sem pedig istenemre. Gyermekkoromtól kezdve a bosszúisten, Uwel tanait tanultam tőle.

P.sz. 3714 esztendő, már 6 éve, hogy nevelőapám elhunyt. Azóta sok kalandban vettem részt és sokat tanultam. Még mindig az általa rám hagyott felszerelést használom, amikkel még Ő is kalandozott. Sodronyingét, alkarvédőjét és egy fejvadászkardot örököltem tőle. Ezzel a karddal támadtak rá egyszer és oltották ki családja életét, de rajta nem ejtett sebet. Ez a kard sajnos nagy jelentőséggel bírt további élete során, ez a kard emlékeztette egy tragédiára és most engem emlékeztet Őrá. Kalandjaim során védtem karavánokat, segítettem megtalálni rejtett kincseket, testőrködtem egy nemesi családnál, még kalózkodtam is a Gályák- tengerén. Egyszer még egy Uwel paplovagnak is segítettem, hogy beteljesíthesse bosszúját. Uwel szolgájának nem mondhattam nemet. Még egy hatalmas Khál gladiátorral is megismerkedtem eközben. Még sosem láttam azelőtt hozzá hasonlót bár, ezzel lehet Ő is így volt. A paplovag Sen Delor a khál pedig Silas. Velük éreztem először úgy, hogy igazi csapatként harcoltunk, jó összhangban, kiegészítve egymást. Velük szívesen voltam és nem csak azért, mert fizettek érte, de a mi útjaink is elváltak. Azóta is sok küldetésem volt más csapatokkal, de nem volt ugyan az.

P.sz. 3715. Az esztendőt ismét egy hajón kezdtem, de most nem kalózkodással keresem kenyerem, hanem éppen, hogy tőlük védek egy értékes rakományt. Ha jól tudom, fegyvereket szállítunk Shadonból, Új-Pyarronba. Érdekes, hogy a több éves kalandozásaim során, még sosem jártam az Örök Városban, de úgy hallottam nincs párja Yneven. Már alig várom, hogy megérkezzünk.