IX. Hősök Napja - Hangulatkeltő

Valamivel több mint egy hónap van vissza a jelentkezésből, a mesélők felkészülése miatt szigorúan kell vegyem a jelentkezési határidőt, hogy kellően rá tudjanak a mesélők készülni a csapataikra! A jelentkezett csapatok, emberek listáját a honlap oldalán találhatjátok meg, azok kerülnek ki akiknek beérkezett a részvételi díj is! Természetesen a nem csapatban érkezőknek nemsokára kirakunk egy csapatkeresőt is.

Jó olvasgatást kívánok a hangulatkeltőhöz!

Hallotta, ahogy a fűszál ropog a fogai között miközben rágcsálta azt egy méretesre nőtt ki tudja milyen fa tövében, miközben a lágyan ringó patak vízét vizslatta. No nem azért mert különösebben érdekelte volna, vagy mert lett volna bármi érdemleges is benne, csupán azért, mert ott volt előtte és nem igazán akadt jobb dolga. A fűben körülötte szétszórva különböző használati eszközök, csak hogy kiszáradjanak. Egy szál alsóneműben süttette a hasát, amit éppen nemrég tömött meg néhány érett gyümölccsel és némi sajttal. Senki sem zavarta, és kifejezetten úgy érezte, hogy meg is érdemli, hogy senki se zavarja az ég adta világon. Napok óta loholt annak a csürhének a nyomában csak, hogy néhány információról megbizonyosodjon amit már így is sejtettek és tessék mi lett a hála, hát persze egy hosszú vágás a lába szárán - sandított le a jó három arasznyi hosszanti sebre. Egy hetyke vállrándítással túllépett rajta, volt már rosszabb is. Ekkor érezte csak meg a tarkóján felálló szőrt, hogy valaki figyeli. Körbenézett de senkit sem látott. Valami halk szitokfélét morgott maga elé majd öltözni kezdett.

- Líthas! Előjöhetsz!

- Kalíthas neked is. Szép napunk van igaz?- fogadta köszönését illedelmesen egy funkcionális bőrruhákba öltözött sasorrú rövidre nyírt hajú nő.

- Hogyne és még az egészségem is jól szolgál, érdekel a jelentésem vagy egyenesen az öreg elé viszel?

- Ha megszáradt a felszerelésed és az íjad is fel tudod ajzani éppen sétálhatunk is egyet a kellemes tavaszi szellőben, mit gondolsz?

- Sétáljunk - dobta bele a táskájába a kezében lévő bőrszütyőt, felvette az íjának a fáját és majdnem még azt is mondta a nőnek, hogy dőljön rá egy fa, de meggondolta magát, mi haszna lenne? Mármint szegény fának biztos nem lenne jó, meg amúgy is mit tehet ő arról, hogy ez a némber úgy szereti ugráltatni a többieket. 

Egy alkalmas méretű tölgyfa törzsén halovány derengéssel észlelte, hogy a faital nő megkérte a fákat, hogy segítsenek nekik a távolság áthidalásában. Sosem szerette ezt a megoldást mindig is felvágósnak gondolta, és mindenek felett feleslegesnek is, de mit van mit tenni. Tudta mi következik és őszintén nem kívánt a háta közepére sem az egész macerát. Hiszen már mindenki tudja azt amiről most ő olyan biztosan hírt hoz, de hát az öregek már csak ilyenek mindent megrágnak háromszor meg még egyszer csak a biztonság kedvéért és csak akkor cselekszenek ha már a legapróbb kétség sem férhet a tényekhez. Ennek a lassú döntésnek hála, hogy a kurtaéltüek már a kapukban vannak az furcsa szellemeikkel és még furcsább szokásaikkal. Mindennek tetejében ez neki egy nagyon ronda hegbe is került, habár ha belegondol és kicsit kiszínezi a történetet, a fiatal lányok imádni fogják ahogy ő egy óriás bestiával küzdött csupán az íjfájával mert még a húr is elszakadt...

Nagyjából itt tartott a gondolatmenetben és a történet kitalálásában amikor is beértek a szent ligetbe ahol már vártak rá az öregek, a vezetők és a megtartó is. Szó szerint elmondott mindent úgy ahogy történt, hogy azok az ostobák egyre veszélyesebb szellemekkel és entitásokkal paktálnak le, mindezek felett még az északi embernépek is felfigyeltek a tevékenységükre és egyre nagyobb erőt összpontosítanak rájuk. Hiába voltak az erőfeszítések nem sikerült a fénylények odavonzásával elpusztítani a várost, sőt a sötét isteneket imádó emberek manipulálásával való végzetesnek tűnő katasztrófát is túlélték valahogyan. Ezek a népek és az Yrchek rettentően kitartóak és nincs más lehetőség mint a tényleges fizikai konfrontáció. Ráadásul mindezek teljében most még egy olyan külső társaság is segíti őket akikről nem sokat tudnak, és akik most ismét útnak indultak nem másért, hogy az Yrche bálványát felébresszék! Még a gondolattól is irtózott és végigfutott a hideg a hátán, hogy mi lesz ha ezt valóban megteszik. Meggyőződése, hogy meg kell állítani őket, különben tényleg nem lesz más választásuk mint nyíltan erőnek erejével fellépni ellenük, és még magának sem merte bevallani, hogy annak a megoldásnak a végkimenetele csak fele arányban kecsegtet győzelemmel!